A hő (hűtő) energia előállítására szolgáló energetikai eljárások „hő”, vagy „villamos” bázisú besorolásának szükségessége egyre inkább érződik, mivel az egyebek között az arra szolgáló primer energiaforrások decentralizált- vagy koncentrált ellátási formái hatékonyságát is jellemzi.

Elsõ közelítésben csupán a nagy területet kiszolgáló,együttmûködõ villamos ellátó rendszerek lennének villamos bázisúnak nevezhetők. Minden egyéb, a helyszínen (decentralizáltan) üzemelő berendezés, beleértve az áramot is termelő gázmotorokat, vagy kisebb régiókat kiszolgáló távhőellátó rendszereket is, feltételesen hőbázisúnak lenne tekinthető. A kettő közötti lényeges  különbség ugyanis egyfelõl a primer energia hasznosítási lehetőségében, másfelől a díjakban rejlik.
Az utóbbi években azonban az energiaipar marketing feltételei alapvető változáson mentek keresztül: a fogyasztói piacon a hőenergia ellátásra növekvő befolyással bír a villamos hőszivattyúzás. Amelynek előnye, hogy nyáron hűtésre is hasznosítható, továbbá, hogy a berendezéseket dömping áron forgalmazzák, valamint a díjfizetésben is kedvező bevezető intézkedések tapasztalhatók (GEO-program).

Teljes cikk letölthető innen